Szuperhőst nevelek - Sorozat
Újabb sorozatot hoztam nektek, ez
alkalommal a Raising Dion, vagyis magyar címén Szuperhőst nevelek (wow, micsoda
tükörfordítás) egyelőre egy évados szériát.
A sorozat készítője Carol Barbee,
akit ismerhettek a Még drágább az életed (1990), a Jericho (2006) vagy az
Érintés (2012) című alkotásokból is.
Nos beszéljünk akkor a Szuperhőst
nevelek című sorozatról. Az első évad 9 részből állt, és úristen, de vegyesek
az érzelmeim vele kapcsolatban. Nagyon jó, de azért annyira mégsem, aztán
megint jó, aztán tökre nem, aztán a végén BUMM, mégis nagyot üt.
S, hogy miben rejlik ez a nagy
hullámzás? Megpróbálom összeszedni az általam tapasztaltakat, persze, mint
minden, ez is ízlés kérdése.
Elképesztően, borzalmasan,
iszonyatosan lassan indulunk be. Mármint értitek, van egy tök jó koncepció,
zseniális téma, és a hatodik részig tingli-tangli szenvedések, pánikolások, és
sírdogálás van. Nem titok, hogy a sztori egy özvegy, fiatal anyukáról és annak szupererővel
bíró fiáról szól. Visszaemlékezésekből tudjuk meg, hogy apának azért van némi
köze a különleges képességekhez, illetve azt is, hogy hősies halált halt,
miközben egy másik ember életét mentette meg. Anya összeroppant, ráadásul a
gyerek az elméjével mozgat dolgokat, ami valljuk be kiborító lehet. Arra
számítanék, hogy anya vagy nagy bad ass lesz, vagy lelkileg kuka, de nem.
Valami iszonyúan unalmasan reagál a helyzetre az elején, mintha semmi gond nem
lenne, jógázik a gyerekkel, érzi, hogy meg kell tanulni uralni a kapott erőt,
de azért na. Ne mondja már nekem senki, hogy nem esik kétségbe, ha a gyereke
random lego-tornádót csinál a szoba közepén. Persze azért a kezdeti nehézségek
után anya is belelendül a dolgokba és úgy védi és segíti a gyermekét, ahogy azt
egy szuperhős édesanyjától várnánk.
A főszereplő kissrác Dion sem
reagálja túl a helyzetet, de tőle nem is vártuk, mert gyermeki fantáziájával
szuperhősnek lépteti elő magát és (habár néha, kicsit erőltetetten) menő dolgokat
csinál és próbál megbirkózni nem csak az erejével, hanem a saját kis
problémáival, barátokkal, iskolával és az apja után maradt űrrel.
Az első öt részben azt éreztem,
hogy nagyon sok felesleges dolog van, elég lenne 20-25 perc is belőle, de a
széria második felében az 50 percet is keveselltem, annak ellenére, hogy olykor
nagyon klisé volt a történet. Képbe kerülnek munkajellegű problémák, kis
rasszizmus, csúnya nagyvállalat és rejtélyes eltűnések az ügyben, valamint
természetfeletti jelenségek, amik hozzák a szokásos sci-fi, fantasy jelleget.
Amitől mégis több lesz, mint az átlag, az az, ahogy a mellékszereplők bánnak a
helyzettel, sokszor megmentik a történetet a kedves, bár nem kibontott
szomszédok, a segítőkész mentorok, és a nem is annyira láthatatlan mozgássérült
barát.
És amit még nem emeltem ki, a
nagyszerű zeneválasztások. Tényleg nagyon jók, segítenek a helyzetbe
helyezkedni, és amikor a színészi munka vagy a történet kicsit lapos, a jó zene
által tudjuk, mit kell éreznünk most.
Sok mindent írhatnék még, mert
sok mindent érzek az egész sorozattal és témával kapcsolatban, de a többi
probléma és jó pillanat felfedezését meghagyom nektek!
Konklúzió: bírd ki az elejét,
mert nagyon jó, fordulatos és cuki történet a családról, barátokról és arról,
hogy milyen lehet egy olyan világban élni, ahol onnan jön a támadás, ahonnan
nem is várnád.
Hm, lehet annyira nem is
ismeretlen a helyzet?
Pontozásom: 10/7
Írta: Sára
Képek: Google