The Good Place - sorozat

A napokban elfogytak a hőn szeretett sorozataim, így újak után néztem és utam a Netflixre vezetett. Sok szérián megakadt a szemem, de végül a The Good Place című 4 évados alkotás mellett döntöttem. A sztori rendezője az a Michael Schur, aki többek között a Brooklyn 99: Nem százas körzet és a Black Mirror című sorozatokban is dolgozott.

Első benyomásként megnéztem az évadelőzetest, amiben Kristen Bell hozza szokásos formáját és 2 perc alatt eléri, hogy érdekeljen miről is lesz itt szó. A főszerepben tehát Eleanor (Kristen Bell), Chidi (William Jackson Harper), Tahani (Jameela Jamil), Jason (Manny Jacinto) és az egyik kedvenc karakterem Michael (Ted Danson). A sztori alapját a van-e élet a halál után dolog adja, és már az előzetesből kiderül, hogy bizony van. Halálunk után kerülhetünk a Jó helyre és a Rossz helyre. Hamar kiderül, hogy a Rossz helyre sokkal többen kerülnek, mint a Jó helyre, így Eleanorban is felmerül a kérdés, hogyan lehet ő a Jó helyen. A történet első évadában rengeteg kalamajkába keverednek főhőseink, akik közül kettőről szinte azonnal kiderül, hogy valamit elrontottak az égiek, mert még nagy túlzással is (tényleg naggyal) csak közepesen jók voltak földi életük során. Közben másik két főhős igyekszik segíteni nekik, hogy maradhassanak a mennyben, és még az „istenforma” Michael is az aktuális rosszéletűek mellé áll.

A sorozat amellett, hogy elképesztően szórakoztató, óriási poénokkal dobálózik és a színészi játék is meglehetősen nagyot üt (Jason Mendoza alakja zseni :D), elég mély kérdésekkel is foglalkozik. Feszegeti a megéri-e jónak lenni, mi számít jónak és miért legyek jó kérdéseket, durván megbélyegez és olykor általánosít, pont ahogy az emberek teszik a mindennapokban. Érdekes megfigyelni, hogy a sorozatbeli Jó Hely tábor vajon mennyivel jobb nálunk, vagy azoknál, akik a Rossz helyen vannak. A történetben különben óriási karakterfejlődéseknek is helyet adott a forgatókönyv és a színészek, ettől még jobb az egész, a szó legszorosabb értelmében, hiszen az egész sztori lényege a jobbá válás és önmagunk fejlesztése. Ez a fejlődés annyira hétköznapi és mégis tele van nagy küzdelmekkel, hiszen a karakterek elcseszettsége iszonyúan érezhető és jól lehet azonosulni velük, de csak akkor, ha a néző is képes elfogadni, hogy ő sem tökéletes. Az évad végén egy akkora csattanó van, hogy leszállt a fejem. Azt még hozzá kell tennem, hogy az első 3 évadot láttam eddig, és az első volt magasan a legjobb, de a maga nemében és randomságában a többi is egészen jól megállja a helyét. Kis hazánkban egyelőre méltatlanul kevés figyelmet kapott pedig nagy szó az is, és sokat nyom a latba, hogy az Imdb-n is 8,1-es értékelést kapott.

Én azért ennél egy hangyányival többet adok, mert szórakoztató, kellően komoly, groteszk és mégis valahogy hihető, annak ellenére, hogy vannak benne néhol WTF helyzetek.

Pontozásom: 8,5

Összességében azoknak ajánlom, akik kedvelik a fekete humort, jókat tudnak röhögni mások bénázásán, de kellő önismerettel rendelkeznek és csípik az indokolatlan, bizarr és vicces CGI-t. :D

Írta: Sára

Képek: Google

Nincsenek hozzászólások

Válasz